Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


2008.05.10

Született feleségek idézetek

Olyan rengeteg szabály van ezen a világon, ezért kell még gyerekkorunkban megtanulni őket. Világosan megmondják nekünk, hogy ne beszéljünk csúnyán, hogy a vizsgákon tilos csalni, és hogy nem szép dolog hazudni a barátainknak, hogy olyan férfi után sóvárogni, aki nem a miénk, bűn, és az olyant megcsalni, aki a miénk, szintén. Szabályok közt cseperedünk fel, és felnőttként mégis megszegjük őket, tökéletesen megfeledkezve arról, hogyha valaki rajtakap minket, akkor jön a büntetés.(Szf)


*


A legsötétebb pillanatokban mindenkinek szüksége van valakire, aki meghallgatja. Néhányan a profikhoz fordulnak. Néhányan az idősebbekre a bölcsebbekre támaszkodnak. Mások azok társaságát keresik, akik ismerik az érzéseiket. De legtöbbünknek semmi sem ér fel jobban egy terápiánál, mint egy jó beszélgetés néhány régi baráttal.(Szf)


*


Sok minden van ezen a világon, amitől félni kell. De a félelmeinknek semmi köze iszonytató maszkokhoz, műanyag pókokhoz vagy rémületes szörnyekhez. Nem. A fejünkben kavargó gondolatok rémítenek a legjobban. Mi van, ha megbánja döntését? Mi van, ha tényleg boldogtalan? Mi van, ha a szerelem esélye örökre elúszott? Hogyan legyünk úrrá ezeken a gondolatainkon? Először is emlékeztessük magunkat: ami nem öl meg, attól csak erősebbek leszünk.(Szf)


*


Nincs is megtévesztőbb dolog, mint egy mosoly. És senki nem tudja ezt jobban, mint azok, akik mögébújnak. Néhányan udvariasan így figyelmeztetik az ellenségeiket. Néhányan vidám arcukkal tartják vissza könnyeiket. Míg mások ostobán grimaszolnak, hogy elrejtsék félelmüket. Ám van az a bárgyú félmosoly, ami teljesen őszinte. Azok mosolyognak így, akik tudják, hogy a gondjaik hamarosan megszűnnek.(Szf)


*


Olykor-olykor mindenki szívesen átadja magát a fantáziának. (...) Alkalomadtán úgy teszünk, mintha meg akarnánk győzni magunkat, hogy a titkaink nem is olyan rémségesek. Igen, a szerepjátszás egyszerű játék. Ott kezdődik, hogy magunknak hazudunk, és ha másokat is meg tudunk győzni a hazugságunkról, nyert ügyünk van. (Szf)

*


Az ember bonyolult teremtmény. Egyrészt nemes, jótékony cselekedetekre képes, másrészt a legaljasabb csalásokra kapható. Állandó küzdelem ez, amely ott dúl mindannyiunkban, természetünk angyalai viaskodnak belső démonaink kísértésével. És néha a sötétség elűzésének egyetlen módja az, ha felragyogtatjuk az együttérzés fényét. (Szf)


*


Olyan gyönyörű napnak indult! De akkor jött a szél, és megváltoztatott mindent, és nem csak a házakat és kerteket, megváltoztak az emberek is. Míg a vihar tombolt, mindegyikük tanult valamit barátságról, megbocsátásról és megváltásról, és volt, aki a legkeményebb leckét tanulta meg: hogy az élet mindig törékeny, és nagyon gyakran igazságtalan.  (Szf)

*


A bizalom, törékeny kincs. Ha egyszer elnyerjük, óriási szabadságot kapunk általa. De ha egyszer elvész, olykor lehetetlen visszaszerezni. Az igazság, persze az, hogy sose tudhatjuk, hogy kiben bízhatunk. Azok akik legközelebb állnak hozzánk, becsaphatnak. És idegenek siethetnek megmentésünkre. Végül a legtöbb ember, úgy dönt, hogy csak önmagában bízhat. Így kerülheti el legegyszerűbben, hogy megégesse magát.
 
*
 
Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt, aki majd megadja azt, ami az életünkből hiányzik, azt aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot. És néha nagyon keressük, megtaláljuk azt, aki képes mindhármat nyújtani.
Igen, mindannyian keresünk valakit, és ha nem találjuk, remélhetjük, hogy ő talál meg minket!
 
*
 
Előbb-utóbb eljön az az idő, amikor mindannyiunknak felelősségteljes felnőtté kell válnunk és megtanulnunk lemondani a vágyainkról, hogy a helyes utat választhassuk. Egy életen át felelősségteljesnek lenni persze nem mindig könnyű feladat. És az évek múlásával sokaknak ez a teher már-már elviselhetetlenné válik. De azért igyekszünk helyesen cselekedni és jót tenni... nem csak magunkkal hanem azokkal is akiket szeretünk.
 
*
 
Elme fel nem foghatja micsoda erő rejlik a szeretetben. Embert próbáló időben tartja bennünk a lelket és kivételes önfeláldozásra késztet. Tisztességes férfiakat sarkall a legsötétebb bűnökre és hétköznapi asszonyokat ösztönöz rejtett titkok kifürkészésére. És jóval azután is, hogy elmentünk, a szeretet megmarad az emlékeinkbe égve.
Mindnyájan vágyunk a szeretetre, de néhányunk miután rálelt, azt kívánja, bárcsak sohase találta volna meg.
 
*
 
Igen, a kertvárosban minden egyes új nap új hazugságok garmadával köszönt be. De mind közül azok a legrosszabbak, amiket magunknak mondogatunk elalvás előtt, amiket belesuttogunk a sötétbe próbálván meggyőzni magunkat, hogy boldogok vagyunk, vagy hogy ő boldog, hogy megváltozhatunk, vagy hogy ő változtat a döntésein. Azzal hitegetjük magunkat, hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel, vagy hogy képesek vagyunk őnélküle élni. Igen, minden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak kétségbeesetten és elszántan reménykedve, hogy mire jő a reggel minden valóra válik.
 
*
 
Igen, az élet utazás, melyet sokkal jobb társsal az oldalunkon megtenni. A társ persze szinte bárki lehet. Egy szomszéd az utca túloldaláról vagy a férfi az ágy másik feléről. A társ lehet egy anya telve csupa jó szándékkal, egy gyerek, aki mindig rosszba sántikál. Mégis minden jó szándékunk ellenére néhányan útközben elveszítjük a társunkat. És akkor az utazás elviselhetetlenné válik. Tudják az ember sok mindenre teremtetett, de arra, hogy magányos legyen biztosan nem.
 
*

Semmi sem tart örökké. Eljön az idő amikor mindannyiunknak búcsút kell venni a világtól, amit ismertünk, búcsút mindentől, amit magától értetődőnek tartottunk. Búcsút azoktól, akiről azt hittük sosem hagynak el. És mikor végre ezek a változások végre szemet szúrnak, mikor az ismerős távozik és az ismeretlen átveszi a helyét, mi mindannyian csupán annyit tehetünk, hogy így köszöntjük: Isten hozott!

*

 

A halál elkerülhetetlen ígérete már születésünkkor megpecsételi mindannyiunk sorsát. De mielőtt ez az ígéret betartatik mind azt reméljük hogy történik velünk valami, legyen az gyönyörteli szerelem ,vagy békés családi élet, esetleg gyötrelmes veszteség mind arra vágyunk, hogy megtapasztalhassunk valamit ami értelmet ad életünknek. De a szomorú valóság az hogy nem minden élet nyer értelmet, egyesek a számukra ezen a bolygón kimért időt a partvonalon ücsörögve töltik, arra várván, hogy történik velük valami, míg késő nem lesz.

*

 

Van egy imádság arra, hogy erőt adjon azoknak, akik olyan helyzetbe kerülnek amit nem akarnak elfogadni! Az ima ereje az emberi természet mélységes ismeretéből fakad.
Kérjük az Urat, hogy adjon
Erőt, elfogadni a megváltozhatatlant mert oly sokan, oly hevesen gyűlöljük a kártyát, amit az élet osztott nekünk,
Bátorságot, megváltoztatni a megváltoztathatót - mert oly sokan, oly gyávák vagyunk és félünk kiállni az igazunkért,
és Bölcsességet, hogy felismerjük a különbséget - mert oly sokan átadjuk magunkat a kétségbeesésnek, ha lehetetlen választás elé kerülünk.

A jó hír azoknak akik elmondják ezt a fohászt az, hogy Isten meghallgat és felel imáitokra; a rossz hír azonban az, hogy előfordul hogy a válasza, NEM

*

 

A hősöket a legkülönbözőbb okok miatt tiszteljük, van akit a merszségéért van akit a bátorságáért, van akit a jóságáért. De rajongásunk oka leginkább az, hogy szívünk mélyén mind arról álmodunk, hogy egyszer minket is megment valaki. Na persze ha a sors nem hoz össze a megfelelő hőssel kénytelenek vagyunk mi magunk megmenteni magunkat.

 
  *

 

A pletyka kikapcsolódás csupán. Meggondolatlan fecsegés, amit udvarias valótlanságok szőnek át. Rosszmájú spekuláció, ami nem is olyan udvarias tényeken alapul. Hogy is védhetnénk meg magunkat az efféle haszontalan pletyka mérges fullánkjaitól?! Legjobb, ha egyszerűen igazat mondunk és megvárjuk, míg az emberek elkezdenek másról pletykálni.

 *

Az áram olyan, mint a hatalom. A legtöbb ember még csak nem is gondol bele. Egészen addig, míg el nem veszik tőle. Legyen az a politikai tömegek hatalma, vagy a szerető befolyása egyetlen férfi felett. Mindannyian vágyunk rá, hogy legalább egy kis hatalmunk legyen. Még ha csak azért is, hogy legyen választásunk. Igen. Választási lehetőség nélkül maradni, teljesen erőtlennek érezni magunkat, hát az épp olyan, mint egyedül lenni a sötétben.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

asus169@azet.sk

Tomi-T.T., 2009.01.05 10:49

Ezek nagy igasságok, mindenki gondolkozzon el magán mert ez mindenkinek szól, mert mind igaz ránk-az emberekre...

rarvay@gmail.com

Rita, 2008.12.17 16:53

bazdmeg!!

69696969@freemail.hu

zsuzsuka, 2008.12.10 00:46

Sziasztok csajok!24 éves leszbikus lány vagyok!ha valaki ismerkedne hívjon!!!06705909102:-)

zsubaby23@citromail.hu

zsu, 2008.12.10 00:43

gyönyörű és elgondolkoztató idézetek!

doodoka@freemail.hu

Dodo, 2008.09.26 20:17

"Szép idézetek,de a legszebb amikor felnézünk az égre és nem vihar van hanem mosolyog ránk a nap és tudjuk hogy a holnapo még megfogjuk élni.....legalábbis megpróbáljuk megélni!"

macska27@citromail.hu

Kelemen Eva, 2008.09.21 17:22

Igen, a kertvárosban minden egyes új nap új hazugságok garmadával köszönt be. De mind közül azok a legrosszabbak, amiket magunknak mondogatunk elalvás előtt, amiket belesuttogunk a sötétbe próbálván meggyőzni magunkat, hogy boldogok vagyunk, vagy hogy ő boldog, hogy megváltozhatunk, vagy hogy ő változtat a döntésein. Azzal hitegetjük magunkat, hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel, vagy hogy képesek vagyunk őnélküle élni. Igen, minden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak kétségbeesetten és elszántan reménykedve, hogy mire jő a reggel minden valóra válik.